Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete
Négylábú szemek, Élményeim a szemekke
Május végi reggelen történt. Kirándulás vihar után Dorkával.
Előző éjjel óriási zivatar tombolt a városban. MINT MINDEN REGGEL, Dorkával indultam sétálni
Még nagyon és nagy bohóc vakvezető kutya volt akkoriban, ezért gyakran futottunk együtt. Dorkám hirtelen behúzta fékjeit, és megállt, fejét térdem elé hajtva. Botommal keresni kezdtem az akadályt, de nem találtam semmit. Tovább kutattam, mindhiába.
Levettem róla a pórázt, és engedélyt a távozásra. Hamarosan vízesés ömlött rám, gyanús zörelyek kiséretében. Előre léptem, de most már szabadkézzel kutattam tovább. Először csak kisebb gallyakat találtam, melyekről Dorka már a víz javát rég rámfröcskölte. úAz ügyes és agilis Labradorkával hamar körbejártuk az akadályt, ami nem volt más mint egy hatalmas letört faág.Csak egy baj volt az ággal, mégpedig az, hogy keresztben feküd a járdán.
Merész ötletem támadt. Lehajoltam és megfogtam az ág vastagabbik végét, közben mutattam Dorkának a másik végét, és bíztattam –fogd meg és tegyük a járda mellé. Közel jött hozzám, megnyalta az orromat elfutott és éreztem, hogy az ág megmozdul. Erősebben fogtam a boldogabbik végét és rövid idő múlva a járda ismét szabad volt.
Dícsérethalmaz buggyant ki belőlem, és természetesen előkerültek a mindig kéznél lévő jutalomfalatok is. Boldogan és elégedetten futottunk tovább.
Dlusztus Ágnes