Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete
Megváltozott az életem
2004-ben derült ki, hogy egy súlyos szembetegségben szenvedek a neve Retinitis Pigmentosa. és mellette csőlátásom is van, ami 20 fokos látótérrel.
Állítólag egy öröklődő betegség de a családban nem tudok senkiről, akinek ilyen szembetegsége lenne. Először nem akartam hinni, de mikor itthon elolvastam a könyvet,hogy mit is ír erről a betegségről akkor értettem meg igazán .Elfogadni nem tudtam, mert olyan hitetlennek gondoltam. Nem tudtam megérteni, hogy fogok én magamnak így társat találni, kinek kell majd egy vak srác. Abban az évben volt egy műsor a. Viasaton, hogy olyan emberekkel készítettek riportokat, akiknek lelki problémájuk van. Akkor eléggé magam alatt voltam, mert nemrég veszítettem el édesapámat. Vele sok mindent meg tudtam beszélni, ő otthon volt az ilyen orvosi dolgokban. Biztosan tudott volna tanácsokat is adni. Mivel ő már nem volt így írtam ebben a bizonyos adásba, minek az volt a címe, hogy” bevállalja igen vagy nem” címmel. El kellett mondani, hogy mi a panaszom. Kellett vinni a leleteket,.ebből felkészült az orvos elmondta, hogy ő mit javasol.. Visszanézve úgy gondolom jól tettem, hogy elmentem ebbe az adásba sok mindent másképp gondolok és cselekszem. Elvégeztem 2004-ben egy ECDL-es alapfokú számítógépes tanfolyamot ott megismertem több sorstársat is akik ilyen vagy olyan szembetegségben szenvednek...Itt megragadom az alkalmat és köszönetet szeretnék mondani Körmendi József barátomnak aki nagyon sokat segített és ellátott sok jó tanácsokkal mit hogyan tegyek. Ö általa sok olyan sorstársat megismertem, akik nem látnak és családos emberek gyerekük, van és boldogok. Szóval most már másképp gondolkodok az egészről, ha netán szóba jönne a betegségem és elfogadtam sorsom.
PUMMER ZOLTÁN 2007. január 20.