Warning: Undefined variable $nyelvon in /var/www/pecsivakok.hu/html/pmain/ip1/main.php on line 144

jelige: Erdei Emese

Aki keres

A bajszos ötvenes fennhangon magyarázza, ő Csokonai Vitéz Mihály reinkarnációja. Átszellemült hangon kezd bele a Dorottya egyik részletének szavalásába. Talán a Reményhez című vers jobban illene egy randevúhoz! Tizenharmadszor fogadom meg, befejezem az internetes társkeresést. Maradok inkább örökre egyedül. Elhatározásomnem ment meg kellemetlen helyzetemből. Olajra kell lépnem, méghozzá észrevétlenül, nem lehet vitás. Bedobom a mosdóba megyek trükköt, majd megpróbálok kisurranni az utcára. Remélem, nem járok úgy, mint múltkor, mikor éppen csak elkezdtem a kijárat felé oldalogni, az aszfaltozó segédmunkás Pista pedig hátulról megragadta a karomat, mondván, nem arra van babám az asztalunk. Szerencsémre az IQ-janem volt több 90-nél, ezért elhitte a béna magyarázatot, miszerint becsíptem kicsit, ezért nem találtam vissza a helyünkre. Nem vette észre, míg ő már a hatodik felesnél tartott, én még mindig az első italomat nyalogattam.

Ezúttal velem van Fortuna, sikeresen kisompolygok az ajtón. Otthon elcsigázottan rogyok le a kanapéra. Újabb strigula a sikertelen randik rovatba. Nem hiszem el, hogy az online térben csak nagyivók, lakásukat keresők vagy bolondok szeretnének társra lelni. Nincsenek nagy igényeim. Minimálbérnyi jövedelem, rendezett lakhatás, kulturált alkoholfogyasztás. Kiegyezem a gyerekekkel, nekem is van két fiam, bár kirepültek már. Nem számít a külső, ha szép a lelke. Dohányozhat az erkélyen, a szaglásom úgysem tökéletes. Vallás, politikai nézet, még a fogyatékosság sem számít, de a büntetett előélettel is kiegyezem, ha az úr őszinte, kedves és képes szeretni. .

Hűvös a levegő. Felállok, elballagok a legközelebbi radiátorig. Jéghideg. A fiam újfent rosszul programozta be a termosztátot. A megboldogult férjem biztosan nem ilyen bonyolult szerkezetet vásárolt volna az elromlott helyett. Bárcsak magamra hallgattam volna és a hagyományos tekerős változatot választom! De a fiam rábeszélt erre a modern csodára, mert ehhez hozzá sem kell majd nyúlnom, úgy beállítja nekem, mindig egyformán meleg lesz a lakásban. Na, persze. A kijelző olyan apró ikonokkal van teletűzdelve, melyeket semmiféle optikai segédeszközzel nem tudok magam számára láthatóvá varázsolni. Sem a kézi nagyító, sem a távcsőszemüveg, sem a lefényképezés -felnagyítás sem segít. A szomszéd Prohászka bácsi, mikor áthívtam, hozzá se mert érni, nehogy elrontsa, hiába mondtam, ezzel olyat nem lehet.

Ha nem akarok ma éjjel megfagyni, muszáj lesz egy idegent beengednem a lakásomba legalább virtuálisan. Két hónapja telepítettem fel a telefonomra a Bee my eyes nevű alkalmazást, de még egyszer sem használtam. Az app a látássérülteket szolgálja. A vakokat és a gyengénlátókat. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Nagyítóval általában mindent el tudok olvasni, de most ez a fránya termosztát kijelző kifogott rajtam.

Elolvasom a GYIK-ben, hogyan készüljek fel a hívásra. Megfelelő környezet, gyors internetkapcsolat, kamerapozícionálás. Hívom az első elérhető önkéntest. Egy idős hölgy jelentkezik, nem ért a műszaki dolgokhoz. Majd akkor keressem, ha kenyeret akarok sütni, abban profi, mondja. Próbálkozom újra. Egy tíz éves kisfiú. Rendkívül lelkes, de inkább tőle is elköszönök. Pedig váltig állítja, ez sem nehezebb, mint a Fortnite. Hátha harmadszorra kifogok egy gázszerelőt. Majdnem. Egy férfi köszön. Andrásnak hívják. Megígéri, addig nem bontjuk a vonalat, míg be nem állítjuk a tökéletes hőfokot, időzítést, és melegedni nem kezdenek a radiátorok. Nehezen találom el a látószöget, tükröződik a fény a termosztát kijelzőjén. Felsóhajtok. András türelmesen instruál, hogyan tartsam a telefont, melyik gombot nyomjam meg a készüléken. Azzal nyugtat, ezeknek a ketyeréknek nem egyszerű megismerni a lelkivilágát. Szerinte a baj az, hogy a menüben kizárólag szimbólumok vagy számok szerepelnek. Nap, holdacska, csillag, hópihe, három pötty. Fogalma sincsen, ezek miket jeleznek. Arra rájöttünk, az elemeken a fel-le nyilakkal tudunk navigálni, a háromszög jelzetű gombballéphetünk a menübe, ahol megint csak a fel és le nyilakkal állíthatóak az értékek, de hogy mit módosítunk tulajdonképpen, azt csak a szerkezet használati utasításából lehetne megtudni. Elkeseredem, mert a közel egy órás kínlódásunknak semmi eredménye. András felírja az ördögi szerkentyű típusszámát. Megkérdezi, bejelölhet-e facebookon, folytathatjuk-e messengeren immár a használati utasítás birtokában, melyet én képtelen voltam előhalászni. András mégsem mérges ezért, nem ítél el, a legnagyobb természetességgel jelenti ki, hogy minden bizonnyal fellelhető az interneten. Felhív, miután áttanulmányozta. Elfogadom a felajánlását, más választásom úgysincs. Bontjuk a kapcsolatot, főzök egy bögre forró levendula teát, az ágyam mellé teszem, majd beüzemelem a tartalék hősugárzót. Bebújok a pehelypaplanom melegébe. Magam mellé teszem a telefont, várom András jelentkezését. Eltelik egy óra, kettő. Semmi. Gondolhattam volna. Elnyom az álom.

Felkeléskor újfent megállapítom, kis elektromos fűtőberendezésem nem képes biztosítani a számomra komfortos hőmérsékletet. Legalább szívesebben megyek dolgozni a mindig meleg, párás levegőjű gyógyfürdőbe, és szívesebben túlórázom a sítáborozó kolléganőm helyett. Miután az utolsó beteg után lefertőtlenítem a masszázságyat, visszakapcsolom a telefonomat. Messenger üzenet vár Andrástól.

Nem találta meg az interneten a készülék leírását, ezért elment egy barkácsáruházba. Lefénymásoltatta a szükséges papírt. Ha alkalmas, hívjam, ha még mindig aktuális a probléma. Alig hiszem el, hogy létezik ilyen ember a megboldogult férjemen kívül a Földön!

Száguldok az otthonom felé, mielőbb a vezérlőegység előtt állhassak, és megcsörgethessem Andrást. Már nem csak azért, hogy a lakásomba varázsoljunk meleget.

A programozási hadművelet még a leírás birtokában is örökkévalóságnak tűnik. Bizonyos beállításokat csak többszöri próbálkozásra vagyok képes elmenteni. Szerencsétlenkedéseinken jókat nevetünk. Mire a menüsor végére érünk egyikünk sem akar elköszönni. Beszélgetünk tovább. András megígérteti velem, másnap este helyzetjelentést adok neki arról, jól dolgoztunk-e.

Megfőzöm a szokásos levendula teámat, majd törlöm magam az összes társkereső oldalról.

Lehet, hogy András és köztem nem lesz több, mint egy termosztát beállítás, mégsem szeretnék több szerencsétlen randit soha többet!