Warning: Undefined variable $nyelvon in /var/www/pecsivakok.hu/html/pmain/ip1/main.php on line 144

jelige: mese 1

Bújócska

Egy napon a baromfiudvar lakói elhatározták, hogy bújócskát játszanak. Össze is hívtak mindenkit, aki csak tudott be is állt a játékba. Voltak ott csibék, kacsák, libák, malacok és még hosszasan sorolhatnám a résztvevőket. Elhatározták, hogy a legügyesebb játékost megjutalmazzák. No, de mi legyen a jutalom? Valami olyat kerestek, ami mindenki számára kedvező. Sorra jöttek az ötletek, de valaki mindig talált benne kifogást. Egyszer csak az öreg pulyka javasolta, hogy a mai nap győztese egész télen az udvar legmelegebb pontján vonulhasson el aludni. Erre akkora hangzavar lett az örömtől, hogy még a szomszédok is csodálkoztak. Majd elindult a játék. Mindenki remekül szórakozott és úgy tűnt nehéz lesz kihirdetni a győztest, mert a jutalmat az zsebelhette be, aki legalább háromszor úgy elbújt, hogy a hunyó feladta a keresését és ugyanennyiszer mindenkit megtalált. Már majdnem mindenkinek volt egy pontja. Kivéve a kis barna kakasnak, aki igencsak irigykedett a többiekre. Törte a fejét, hogy miként fordíthatná az előnyére a játékot. Majd íg szólt.

- Drága barátaim! Hibáztunk!
Erre mindenki felkapta a fejét. Ugyan mit ronthattak el? Senki sem értette a kiskakas problémáját. Ezért köré gyűltek és érdeklődve figyelték szavait.
- Nem hívtuk közénk Bodrit az öreg pulit. Neki is jár a lehetőség!

Erre hangos nevetés tört ki és gúnyolódni kezdtek. Ugyan mégis mi esélye lehet az öregnek, hiszen menni is alig bír. El sem érkezne bújni. Biztosan senkit sem talál majd meg. Sokáig sorolták az állatok az érveket. Ám egyszer megszólal az öreg kakas.
- Nem helyes ez így! Én is öreg vagyok mégis van két pontom is. Nem szép, hogy meg sem kérdeztük. Mindenkinek jár egy esély.

Végül választottak egy jelentkezőt, aki elment és felkereste Bodrit, hogy megkérdezze csatlakozna-e hozzájuk. A puli igent mondott. A többiek elmondták neki a szabályokat és a jutalmat, de arról egy szót sem szóltak, hogy már egy ideje versenyben vannak. Folytatódott tovább a bújócska. A kiskakas úgy gondolta, hogy a kutya elől könnyedén elbújik majd és ezzel a pontjai felét beszerezheti. Úgyis megtalálja, így ebből a szempontból sem okoz számára nehézséget az új játékos. Meglepetésére ez nem így lett. A kutya rendkívül gyorsan megtalált mindenkit. Alig akarták elhinni, hogy Bodri ilyen ügyes. Ráadásul többször úgy elbújt, hogy a hunyó meg sem találta. Szinte már beesteledett, amikor az egyik kismalac felkiáltott.
- Én úgy látom megvan a győztesünk!
- Ki az? Ki az? - kérdezgették a többiek.
- Bodri nyerte a versenyt! - érkezett a válasz.

Ekkor hirtelen megfagyott az egész baromfiudvar. Nem akartak hinni a szemüknek. Sorra léptek oda megnézni a táblát. Bizony ez így van. A puli mindenkit legyőzött. Majd végül jött az eredményhirdetés. Az öreg kakas felröppent az udvar legmagasabb dombjára és beszélni kezdett.

- Barátaim! Mindenki nagyon szépen játszott! Ügyesek voltatok! Azonban mielőtt kihirdetem az eredményt szeretném, ha bocsánatot kérnénk Bodritól! Először nem hívtuk meg magunk közé, mert azt gondoltuk, hogy úgysem tud velünk játszani. Ő már akkor is itt lakott, mikor mi idekerültünk vagy megszülettünk. Ő vigyázott ránk hosszú éveken át. Már csak ezért is megérdemelte volna, hogy az elsők között keressük fel. Aztán, mikor felkerestük, akkor sem azért tettük, mert ezt véltük helyesnek, hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy előnyös helyzetbe kerülünk a rossz látása miatt. Végül hátrányból indulva is nyert. Gyere ide hozzám öreg barátom! Tiéd a legmelegebb hely a télen! Gratulálunk!

A kutya felment a kakas mellé a dombra és közben már ünnepelték a többiek. Majd mikor felért egybehangzóan bocsánatot kértek tőle. Végül megszólalt ő is.
- Nem haragszom én senkire! Köszönöm a jutalmat, de nekem már évek óta megvan a helyem, ahol sosem fázom a télen. Tudjátok miért tudtam nyerni? A látásom már valóban nem sokat ér, de úgy ismerem az udvart, mint a tenyeremet. Mivel én vigyáztam rátok, ezért mindenki illatát messziről felismerem. A keresés során pedig füleltem. Az apró hangok is nyomra vezettek. Kihasználtam minden adottságom és tapasztalatomat.

Végül az állatok megértették, hogy senkit sem szabad azért lebecsülni, mert bizonyos képességei gyengébbek. A jövőben minden alkalommal hívták játszani a Bodrit is, mert tudták, hogy ő is képes egyenértékű játékos lenni.