Warning: Undefined variable $nyelvon in /var/www/pecsivakok.hu/html/pmain/ip1/main.php on line 144

jelige: Ez vagyok kitárt szívvel

Ez az én világom.

Ez az én világom , el cseszett egy történet.
Azt hittem rossz dolog csak mással történhet.
Jött értem a kaszás és a pofájába röhögtem,
azt mondtam cseszd meg Petmant nem töröd meg.

Nem hagytam magam hogy sodorjon majd el az ár ,
csak lebegett a szemem elött , van aki még engem vár.
Küldetésem van most annyi ébreszteni Téged ,
le győztem a démonaim most már nem félek.

Bénán és vakon feküdtem az ágyban ,
rongáltam magam és csak a csodát vártam.
Mert Én tehetek róla és Én tehetek érte
vigyorgó ördög a lelkemet kérte.

Nem adom nem , Én ettől vagyok az aki
nem adom fel és lesz belőlem valaki.
Azt mondtam hogy fel állni talpra ember
sajnálatból nem kérek nem kell.

Csináltam a dolgom és teltek az évek
rá jöttem hogy nincs mitől féljek.
Barátok és egy igaz szerelem
kihúztak a gödörből , fogták a kezemet.

Drukkoltak , hajtottak gyerünk nyomjad Petman ,
melletted vagyunk nyugi minden rendben.
Meg tanultam hogy mi az észszerű ,
így lettem én a vakok közt félszemű.

Ez az ami életben tart ez az ami hajt
hogy meg lássam a szépet és ne csak a bajt.
Lobogó tűz így lett a szikrából ,
ez a csoda nem vizet fakasztani sziklából.

Tartom a követ , tartom amíg lehet
az élet egy küzdelem indulhat a menet.
Fel veszem a kesztyűt és be szállok én is
tudom hogy fájni fog de neki megyek még is.

Az Én utam más de emelt fővel járom ,
csodára Én már rég nem várok
máshogy fogom fel máshogy látom ,
mást akarok és más az álmom.

Eljött az idő ez a pillanat az enyém ,
utolsó szalma szál tépett remény.
Nem adom fel és megvívom a harcom
bármeddig is tart és ráncos lesz az arcom.

Ez az ami életben tart ez az ami hajt
hogy meg lássam a szépet és ne csak a bajt.
Lobogó tűz így lett a szikrából ,
ez a csoda nem vizet fakasztani sziklából.