Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete

Üdvözlet mindenkinek,  aki ide belép!

Azokat az embereket, akik csak azért lépnek be mindenhová, hogy hibát keressenek  másokba és esetleg anyázzanak,  azokat megkérem, hogy lépjenek  ki! Vagy számoljanak  el  magukban  tízig, és normálisan szóljanak  hozzá! Szeretném,  ha ezen oldalakon építenénk egymást és nem rombolnánk! Előre is köszi!

Sziasztok sorstársak!      Kézcsók a hölgyeknek, pacsi az uraknak!

Én a vakok és a gyengénlátók családalapításáról  és gyermekvállalásáról szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat és mások elbeszéléseit. Az első, hogy tisztában legyünk, hogy a szembetegségünk örökölhető-e,  vagy szerzett. Ezt genetikai tanácsadóban megtudhatjuk.

Az ott megszerzett tudás  alapján pedig mindenki eldöntheti, hogy bele vág-e a családalapításba.

Persze először azt kell megvizsgálnunk magunkban, hogy fel vagyunk-e készülve a nagy lépésre,  vagy nem.  Azért mert a környezet arra biztat, hogy nősüljünk meg,  vagy menjünk férjhez,  mert benne vagyunk a korban (csak hadd mondják), de  te még nem érzed úgy,  akkor nem kell,  mert eljön az ideje annak is. Először  élje ki mindenki a vágyait és ha megnyugszik,  akkor lehet. Ha meg van a megfelelő társ,  akkor semmi akadálya semminek. .Olyan partner lenne a legjobb,  aki elfogadja feltétel nélkül a látássérülésünket,  nem pedig  szexpartnert keres bennünk. Sajnos ez elég nehéz,  amíg  szeparált oktatásban veszünk részt, csak vakok között. Amennyiben ki tudunk lépni a nagyvilágba és elfogadnak bennünket,  akkor sokkal könnyebb. De ebben az esetben nekünk is nyitottnak kell lenni a világra és elfogadni olyannak amilyen. Ha a saját kis világodba bezárkózol,  akkor a világ sem fogad el. Hozzáteszem, hogy nem csak mi látássérültek küzdünk ezzel a problémával,  hanem az úgynevezett egészséges emberek is. A vendégeim közül tisztelnek,  mert vakon is helytállok,  s nem siratom magam mint sok ép ember. Közöttük is vannak sokan, akik nem találják a helyüket ebben a dimenzióban. Szerintem az első,  amit meg kellene tenni egymásért a párkapcsolatban, hogy figyelni kellene egymásra. Tisztelni kellene mindkét félnek a másik tevékenységét és elismerni, nem  pedig a nemek közti háborút kellene folytatni. A hölgyeknek nőnek kellene lennie,  a férfinek pedig fel kell vállalni a évezredek óta ráháruló feladatokat. A beszélgetés is nagyon fontos lenne egymás közt. A problémákat meg kellene tudni beszélni egymással , a harag a legrosszabb tanácsadó. A házasságkötés után nem a legfontosabb a gyermekáldás mielőbbi realizálása,  hanem inkább a  párod megismerése. Aztán, ha úgy alakul a lakás és anyagi hátterünk,  akkor meg lehet próbálni a magyar nemzet gyarapítását, persze saját örömünkre. Akkor is felvetődnek problémák: fürdetés, etetés, pelenkázás stb. Ilyenkor nem árt egy látó segítség, amennyiben igényeljük. Én nem tudom beleképzelni magamat az olyan házaspár helyébe,  ahol mind a ketten látássérültek, mert az én feleségem látó és így nagyobb könnyebséget jelentett számunkra.  Így, hogy az ilyen lehetőségekről is tudjak valamit írni,  megkértem az ismerőseimet, hogy írjanak a tapasztalataikról. Mi már fél éves korában vittük szemészhez a gyermekünket  (addigra kialakul az akaratlagos szemmozgás és már lehet vizsgálni a szem reakcióit).  Aztán évente egyszer legalább nem árt kontrollra visszavinni, hogy biztosak legyünk a dolgunkban.A legnehezebb addig , amíg a szóbeli kontaktus nem jön létre a szülő és a gyerek közt. Amikor már létrejön, akkor már jó dolog következik,  mert meg lehet mindent beszélni és magyarázni az utódnak. Három éves korban jön az első megrázkódtatás,  mert jön az ovi és az első elválás. Ha ne adja Isten, hogy véletlenül a gyermek is látássérült,  akkor vannak a kissebb problémák. A lakás akadálymentesítése, a csemete inger gazdag környezetének megteremtése. A csemetének egy percig sem szabad úgy éreznie, hogy ő más mint  a társai,  akik vele egyidősek.Az úgynevezett egészséges gyerekek közé kellene vinni nem pedig hasonszörűek közé.  Persze az sem árt,  ha az  utód tisztában van vele, hogy más emberek is vannak hasonló helyzetben és velük is megismertetni.

Meglepetésemre a Google-ba beütve csecsemőgondozás, babaápolás címszó alatt sok weboldalt  találtam, kifejezetten ebben a témakörben.

A Tippek/Logok hivatkozásban közzéteszek egypárat.

Nagyon sok könyvet és kiadványt találtam. Megpróbálom felvenni a kapcsolatot a kiadóval, hogy számunkra is hozzáférhető formátumban (DOS, PDF, TXT, HTML, MP3) tegyék lehetővé elérhetőségét.

Egyenlőre ennyit kívántam előzetesben írni és csatolom a társaim gondolatait, persze a sajátomat is. Remélem senkit nem fog elriasztani hanem inkább sarkallni, hogy mi is képesek vagyunk mindenre és szinte teljes életet élni mint  bárki ebben a világban.

Szeretném megkérni azokat a sorstársakat akik úgy érzik, hogy szeretnék megosztani a tapasztalataikat akkor ezt tegyék meg itt a website oldalain ezt közzé tesszük a fiatalok segítésére és boldogulására. Előre is kösz!

Üdv.: Körmendy József

Köszönet nejemnek Ildikónak a segítségért.